Az ősz első hidege már megcsípte az almafa leveleit, amikor Tünde megérkezett.
Nem köszönt be – egyenesen a kőre ült, ahol Hexa szokott ülni. Aztán megijedt és felállt.
— Maradj – mondta Hexa a fa mögül. – Néha az kell, hogy valaki más helyére üljünk. Látni, hogy onnan hogyan néz ki a világ.
Tünde visszaült. Körülnézett. A kertből így látszott az út, amin jött. Furcsán egyenesnek tűnt.
— Döntéshelyzetben vagyok – mondta végül. Nem mondott többet. Mintha ez mindent elmagyarázna.
— Tudom – mondta Hexa, és a lapos kőre tette a mancsát.
Hat vonal jelent meg lassan, mint ahogy a fagy rajzol mintát az üvegre. Hexa egy pillanatig csendben nézte – aztán a mancsával két vonalra mutatott. Azok aranyban izzottak fel a többihez képest.
— Két vonal változik nálad – mondta halkan. – Ez nem mindenkinek adatik meg egy húzásban. Ez azt jelenti: a helyzet mozgásban van. Te is mozgásban vagy – csak még nem látod, merre.
Tünde a vonalakra nézett. Valami megfogta a tekintetét az arany jelekben.
— Ez jó vagy rossz?
— Egyik sem. – Hexa leült Tündével szemben. – A 26-os hexagram – a Nagy Szelídítés. Az Ég ereje a Hegy alatt. Hatalmas energia gyűlik össze, de a hegy egyelőre nem engedi ki. Felhalmozott erő. Visszatartás.
— Akkor mit tegyek?
— Tartsd vissza és készülj fel – mondta Hexa egyszerűen.
Tünde felhorkant.
— Ez nem segítség. Mindenki azt mondja, várjak.
— Nem várakozást mondtam. – Hexa a két arany vonalra mutatott. – Nézd. Ez az első változó vonal – itt lent, a második helyen. Egy erős, szilárd vonal törik meg. Ez azt mutatja: valahol erőltetsz valamit, ami úgy nem megy. Túl sok erő, rossz irányba. Megállt egy pillanatra. – Ha azt kérdezem, mit erőltetsz ebben a helyzetben, vagy hol akarsz valamit nagyon, mi jut eszedbe?
Tünde nem válaszolt azonnal. De a csend maga volt a válasz.
— A másik változó vonal – fent, az ötödik helyen. Ott egy lágy vonal válik erőssé. – Hexa hangja egy kicsit megváltozott. – Ez az elfogadás helye. Nem azt kérdezi: irányítsam vagy ne? Hanem: meghallgatod, meghallod-e azt, ami körülötted van? A finom jelzéseket. A környezeted visszajelzéseit. Amiket néha nem hallunk, mert a saját akaratunk hangosabb.
— Másképp mondva, ez az elfogadás útja. Nem a megadásé – az elfogadásé. Van különbség.
— Micsoda?
— A megadás azt mondja: nincs más út. Az elfogadás azt mondja: ez az út – egyelőre. És közben figyelsz, hallgatsz, befogadsz. – Hexa a két arany jel között húzott képzeletbeli vonalat. – Ez a két változó vonal együtt azt sugallja: a hatalmas belső potenciálod mellé most rugalmasság kell. Megfontolt elfogadás. Nem erőltetés.
Tünde sokáig nézett a vonalakra. Az arany lassan halványult, de a kövön maradtak a jelek.
— Konkrétan mit erőltetek? – kérdezte végül halkan.
— Ezt csak te tudod megválaszolni. – Hexa közelebb lépett. – De van egy kérdésem, ami talán közelebb visz: hogyan tudná a jelenlegi döntésed a te belső békédet és a körülötted lévőkkel való viszonyod minőségét javítani – erősítve a bizalmat és a kölcsönös megértést?
Tünde felállt. Nem búcsúzott el rögtön – csak állt egy ideig az almafa mellett, és nézett valamit, ami nem volt ott.
Aztán elindult az úton.
Hexa utánanézett. Kinyitotta a naplóját – egy lapos kőlap, tele karcolásokkal – és a 26-os mellé rajzolt egy kis jelet, mellette két apró arany pontot. A változó vonalak jelét.
Mindenki más vonalakat hoz magával – gondolta. Az ősz hosszú lesz.
Magadra ismersz valamiben Tünde történetében? Nálad most mi aktuális – döntéshelyzet, vagy valami más?